Bevásárló kosár
A kosarad jelenleg üres.

Miért jó a póknak, avagy miért szeretjük a matek-metált!?

2020-05-01 13:10:09 | Domokos Péter

A szó hallatán a legtöbb metál fogyasztónak vannak rémképei zenekarokról, hangzásról, őrületről, páratlan ritmusokról, kaotikus, headbangelhetetlen riffekről, de kevesen értik, tudják, hogy vajon (fél)tudományosan mi állhat a dolgok hátterében. Erre a kérdésre próbálunk meg választ adni, plusz, ha már itt vagyunk, a cikk szolgálhat egyfajta ajánlóként, ízelítőként, aki esetleg most csöppen bele ebbe a remek műfajba.

Fontos leszögezni, hogy a cíkk íródhatott volna jazz-ről, klasszikus zenéről, netán pop-zenéről is, viszont a cikk írója leginkább a rockban jártas, ezért ezen műfaj keretrendszerén át találta a legkézenfekvőnek ennek a különös jelenségnek a bemutatását.

Ahhoz, hogy a cikk érthető legyen, először is definiáljuk a "matekmetál" fogalmát, az angol Wikipédia ide tartozó cikkje alapján (nem pontosan idézve):

"Ebben a stílusban a zenekarok komplex és váltakozó ritmusokkal, fura ütemmutatókkal, poliritmiákkal, tempóváltásokkal hangsúlyozzák a zenei mondanivalójuk".

Mit értünk ez alatt?

Elég hozzá meghallgatni egy Norma Jean dalt, hogy az ember érezze, hogy itt valami más-, itt valami komplexebb, dologról van szó, sőt avatatlan fül számára felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon ki és miért írta?

Nos a válasz egyszerű, és egyben nagyon komplex is: a szerző ezt jó vastagon leszarta, tehát a következő érveket valósznínűleg esze ágába nem volt megfontolni, mivel nem is ismerte őket.

Figyelmesen hallgatva ezt a számot, rájöhetünk több dologra is. Az egész dal szándékosan úgy épül fel, hogy egy másodpercnyi megnyugvást se hagyjon az egyszeri mazochista zenehallgatónak. Ezt a feszültséget eszközök sokaságának használatával éri el, a disszonáns hangközöktől a páratlan ütemekig, de itt most nem is ez a kérdés, hanem, hogy MIÉRT?

Az embernek jól felfogott evolúciós érdeke az, hogy a környezetét megismerje, tapasztalás révén, és a környezet ingereire mindig helyesen reagálva minél nagyobb hatékonysággal biztosítsa a túlélését. Ennek az alapvető eszköze a jóslás, amit pedig csak egy racionálisan felépülő, a jelenségeiben mindig rendszerezhető környezetben lehetséges.

Miért mondom ezt és egyáltalán mi a tökömre akarok kitérni?

Az emberi elme, ahogy megismeri a környezetét úgynevezett mintákat vesz belőle. Ha minden egyes ingert külön-külön értelmezne, az emberi agy egyszerűen képtelen lenne lépést tartani a környezet változásaival, ami miatt az előbb említett jóslás nem jöhetne létre, tehát elpusztulna az egyed.

Mintákat ismerünk fel a piritóskenyérre égett Jézus Krisztus-arctól elkezdve, a Rorschach-pacákig mindenben, pontosan azért, mert így nem kell mérést folytatnunk egy halmaz minden elemére (matematikai értelemben), ami tulajdonképpen lehetetlen is volna. Emiatt egy irodában nem különös a telefoncsörgés, vagy a klaviatúra-kattogás, viszont a gyereksírás, vagy trombitaszó igen, tehát arra az ember felkapja a fejét (főleg heveny kódolás közben, ugye).

Ez annak a következménye, hogy az irodai környezet megszokott mintáitól eltér az, amiket felsoroltam, és még, ha nem is veti magát az ember önkéntelenül az íróasztal mögé, azért mégis felmerül a kérdés, hogy akkor ez most mi a fasz volt?!

Na jó, de hogy jön ez a matek-metálhoz?

Úgy, kedves Olvasó, hogy a zenekarok ebben a műfajban ugyanolyan eszközökkel tartják fent az emberben a kényelmetlenség, és a biztonság hiányának az érzését, mint az irodában megszólaló trombita, ami lehetővé teszi, hogy az evolóció évezredei által kimunkált mintafelismerési algoritmusaink csődöt mondjanak, tehát a hallgató az elejétől a végéig izgalomban, "életveszélyben" érezhesse magát általa...és hát ki is vágyhat bármi másra, nemde?!

Néhány szubjektív példa a cikk írójának ajánlásából:

To be continued...